F.Zoltán László:Tudva,ismer
Tudom a jó nép akaratát,
Ismerem az utca nyelv,
minden eggyes szavát.
Tudom,az emberek mennyit érnek,
Ismerem ,mit terveznek,mit remélnek.
De te mondd: tudod-e ki vagyok?
Tudom,az egy napos szerelmet,
Ismerem,az örökös fájdalmat s küzdelmet.
Tudom,hogy lesz az ezerből száz,
Ismerem,a koruptció a nagyvilágban miként pompáz.
De monnd:Tudod-e kivagyok?
Tudom,hogy a rongyéltű a becses,
Ismerem ki szegény,ki nemes.
Tudom,kriksz-krakszból lesz a műalkotás,
Ismerem;hogy az élet,
az öröm ellen szabotázs.
De mondd: Tudod-e kivagyok?
Ismersz anyám;erre a helyre,
te vajúdtál engem .
Tudod,értetlen,hogy leltél bajra bennem.
Lassan elvesztem hitem,a bizalmam,
ezt akarod?
De tudod ki vagyok,mi vagyok?
Már nem tudom ki szeret, s ki gyűlöl:
S,hogy kiben bizhatok és kitől féljek,
mint a tűztől.
Anya mondd ki a nevemet,
rajzolj véremből csodás képeket.
Így talán leveszem a válladról a terheket.
2012.02.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése