Vagy talán mégsem, hiszen így is jönnek könnyek.
Ha nem is szememből, de az égből potyognak.
Csak remélni merem, hogy szebb lesz majd a holnap.
A sötét színű felhőkből zuhannak rám bátran;
Ők is tudják, milyen élni ebben a világban.
Szomorú, de mégis elrohan előttem.
Olykor érzem, gyerek vagyok, de tudom, már felnőttem.
A szél simogatja egyre durvábban az arcomat.
Nem végeztem még, be kell fejeznem a rajzomat.
Rajzolnom kell boldogságot, rajzolnom kell szépet,
S ha ez mind összejön, tudod becsülni a létet. ~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése