"Szempillantás alatt megfakultak a színek.
Egyetlen percben leperegtek az évek,
szemem előtt. Szabadulva az élet szorításából.
Könnyekkel búcsúzva a barátok társaságától.
Kezet fogva a fekete csuklyás Nagyúrral
Más világ vár most ezzel az úttal.
Lepaktáltam az ördöggel, a lelkem neki adtam.
Az élet liftjében egyre lejjebb haladtam
A legalsóbb szinten bár félve, de kiszálltam.
Ennyi volt, eddig minden érzésemért kiálltam.
Szenvedő lelkek sikolya tölti be az teret.
A fájdalom könnycseppje festi vörösre az eget.
Mindenhol megtört szívű rabok.
Tévedtek, itt sem lettek szabadok.
Ahogy tévedtek ők, úgy tévedtem én is.
Tudom hiba volt, de jónak látom mégis.
Mára már szenvedsz nélkülem, fáj a hiányom.
De míg nem tudod én mit éreztem hagyom hadd fájjon."