Angyal

Lágy vonalas, szépen kiívelt, törékeny:
De mégis minden vészt kibíro,test;
Ki lelibbensz a földi porba, s felolvasztod testemben a jeget, mi ritmizatlanul dobogott.
Ha szemed forrón-izzó:
Vénusz tüzet zokogod.
De lassan a testel,halld intő szavamat!
Szarnyaid ne sorvassza bűn, mely halandóktól ered.
S ne ragyogj ugy ,égő vággyal,mert emberré vàllva nem szárnyalsz.
Meg angyal vagy!

Megkeserítő létünk ,fényed halovánnyá tenné.
Majd idővel,énemet is torzabban látnád.
Miattam inkább ,ne átkozd az emberek világát.
Értelmed a világűrt megérti,
Értsd azt is itt semmi sem idilli!
Jövőnk itt nem lehet közös, igy kérlek arra suhanj vissza az éj egén át;
Ott várj,így hozva boldogító csodát!
Mert Angyal vagy!

2010.dec.27.
Lone Wolf