2011. november 5., szombat

Lassan leszáll az este, csak én ülök a padon
És tudom, hogy az élet rövid, épp ezért most hagyom
Hogy elragadjon ma este a magány, és a talány
Hogy miért vagyok egyedül a világ közepén, s talán
Tudom a választ, ami megváltoztat mindent
Hisz az árnyékom az egyetlen, ami visszaintett
Mert ez egy olyan hely ahol elveszhet a hited
Ahol tudod, hogy a múlt még fáj, mert még sokra viszed
Még fáj minden perc mit magam mögött hagyok
Még fáj, s égeti szívem, és sebei már nagyok
De nincs választásom, ez az én sorsom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése