2011. november 4., péntek


Halál dala száll, s mindenkihez eltalál.
Belemászik fülünkbe, velünk marad örökre.
Mi leszünk szolgái, bábjai a Sorsnak,
De könnyet értünk, senki sem hullat.
Meghalunk majd egy napon,
s vége lesz mindennek.
Ő hullajt értünk könnyeket
halott csontjaink felett.
 
Elsírja bánatát, messze zengő dalával,
s mi leszünk mindazok,
kik eggyé vállnak a halállal.
Mert a halál dala száll,
s egyszer mindenkit megtalál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése