Nem értelek. Mindenhova meg vagyunk hívva, de te mindent lemondassz, mert " NINCS KEDVED HOZZÁ". Utána meg nyávogsz nekem, hogy soha nem megyünk sehova, mert ÉN negatívan állok mindenhez. És én mekkora egy szar, negatív ember vagyok. Gratuláok...
Nem kötelező jóban lennünk, és mindig együtt lennünk. Hányszor mondtam már, hogy ez így nem megy. 
Mindenért én vagyok a rossz. Mintha csak azért kellenénk neked, hogy legyen kit hibáztatnod a saját, rosszul meghozott döntéseidért.  ÉS mindig mondod, hogy bármi van beszéljük meg. De veled semmit nem lehet megbeszélni. El sem kezdem mondani amit szeretnék, de te már besértődsz. Komolyan nem értem mi van veled. Szólj, ha újra a régi vagy. Addig meg felejts el.

Emlékszem mikor kérdezted, hogy miért nem tudom már szeretni az embereket, miért nem merek megbízni bennük. És én elmondtam, hogy miért. Azt mondtad, te sosem leszel ilyen, és rád mindig számíthatok.....
Látom mennyire. Olyan lettél akiken régen együtt gúnyolódtunk. Nem értetted miért lettem ideges mikor hirtelen jóban lettél velük. Csak annyit kértem, hogy ne változz meg. Te lehülyéztél, és azt mondtad attól, hogy jóban vagy velük nem leszel más. UGYAN OLYAN SZÁNALMAS EMBER LETTÉL A SZEMEMBEN, (és elég sok ember szemében) MINT ŐK.

Vannak azok az emberek, akikkel miután nem beszélsz úgy érzed, végre kiszabadultál egy börtönből, végre szabad vagy. Kezdem úgy érezni te is a "börtönök" közé tartozol..