anya: ezt neked hoztam. mosolyog, hogy te is mosolyogj! nyugi, minden rendbejön!

Úgy vártam a hétvégét..szülinapom, 3napos buli stb...
Hááááát persze, hogy el kell rontani..barátnőm kitalálta, hogy menjünk sátrazni.
Oké, menjünk. Anyának szóltam is, hogy pénteken megyek el, vasárnap jövök, mivel, hogy mi megyünk el. Szegény kicsit kiakadt, mert ő meg meglepetés bulit akart nekem. Kibérelni valami helyet odahívni a barátaimat, meg 1-2 bandát. 
Az a "baszdmeg :c " érzés amikor ezt elmondta.... de nem baj, jó lesz a sátrazás.
A meghívottak fele nem tud jönni, semmi probléma, hisz ott is találkozunk még pár emberrel. Erre barátnőm  olyan embereket hív, akik miatt anno kikészültem, és bőven elég, hogy mindennap néznem kell őket...
Jójójójó mindegy. Haza megyek lenyugszok... anya bejelenti, hogy mit rendelt nekem szülinapomra. Egy olyan dolgot amire semmi szükségem, nem is vágytam rá, az egész nem érdekel....igen anya biztos örülni fogok neki... de még jó, hogy délelőtt felhívtam , és mondtam, hogy ne csinálja. ( nagyon jól tudja, hogy mit szerettem volna. nem nagy dolog, de már régóta azt akartam....)
Rájött, hogy elég nagy hülyeséget csinált, nem akartam, hogy ő érezze rosszul magát a letörtségem miatt, szóval elmondtam neki, hogy mi van a hétvégével. Egyből rávágta, hogy így ne menjek. Menjek inkább el valahova máshova. ( egyébként sem lett volna túl sok kedvem, mert basszus ez a szülinapom, ide zene kell meg alkohol, meg sok ember. jóóó nincs bajom a barátnőm szüleivel meg a tábortűzzel meg 5-6 emberrel aki ott lesz, mert szeretem őket, de na...) Lesz grenma a hétvégén, gondoltam majd akkor megyek oda. 
Már beleéltem magam, mikor ír a barátnőm, hogy nem jön az  a +2-3 ember akik miatt nem mentem volna.

Nem tudom mit csinááájak :c Annyira jó lett volna, ha ez az egész nem most van, és anya megcsinálta volna amit akart...az biztos tetszett volna. Úgy érzem az idei fel fog kerülni a "borzasztó szülinapok" listájára..

Egyre többen írjátok, hogy jó a blog, szeretitek olvasni. Ez nagyon jól esik, köszönöm nektek! 
A tegnapom nagyon jó volt........erről majd egyszer írok :D 
Ezen kívül most nem történt semmi, amit posztolhatnék, de ha gondoljátok, írjatok nekem askon/ facen témátkat amikről szívesen olvasnátok, vagy esetleg véleményt valamiről, és akkor azt ide leírom.

Mellesleg boldogságos gyereknapot midnenkinek! :D

Hogy mi milyen undorító világban élünk....
Az emberek önzőek, és figylembe se veszik egymást, nem törődnek azzal, hogy a másik jól van-e, esetleg még bele is rúgnak..csak akkor veszik észre mit tettek, ha már elveszítették az illetőt.
Mindenki a saját probémáival van elfoglalva, és átlép másokon, ahhelyett, hogy meghallaná a magukbafolytott segélykiáltásaikat, vagy észre venné, hogy mi megy körülötte. Az emberek eltűnnek, meghalnak, megölik őket, szenvednek, de ezt senki nem veszi észre, aki észre veszi az sem törődik vele.
Emberek ölnek embereket....
undorító az egész világ.

Barátnőmnek tegnap késő este elhunyt az anyukája...annyira felfoghatatlan.
Együtt nevettünk, és rá egy órára ilyen történik, mindenféle előjel nélkül..Szerencsére jó az osztályközösség így elég sokan mellette vagyunk, és segítünk neki ahogy tudunk, de a fájdalmat enyhíteni nem lehet. 
Olyan rossz érzés egy barátot szomorúnak látni....
És ez az egész helyzet.....

Na de pozitívan, ennél már csak jobb jöhet.
Kitartást mindenkinek, és figyeljetek oda egymásra!

Végre voltam suliban, már hiányzott a társaság. Holnap osztálykirándulás. Jónak kell lennie!
Egyébként most minden annyira jó. Félek, hogy elmúlik.....mindig elmúlik.
Már 4-5 napja nem történik semmi rossz. Ritkán fordul elő ilyen, de örülök neki.
Mostanában a "börtönöm" sem keres. Szerencsére sok más ember igen. 
Annyira jó érzés, mikor valaki akit szeretsz megölel, megpuszil, vagy csak egyszerűen beszélgettek.....
Most, hogy rájöttem milyen fontos vagyok a barátaimnak, nem is érzem magam egyedül. (:


 Semmi olyan dolog nem történt ezen kívül, amit meg tudnék osztani veletek, vagy ki kéne írnom magamból.
Szeritem egy időre ismét hanyagolom a blogot. Csak pár napig, aztán majd úgyis történik valami. :) Ha volt időd végig olvasni ezt a pár sort, ( amit nem is tudom miért írtam...csak, hogy legyen bejegyzés) akkor nyugodtan kérdezhetsz itt --> http://ask.fm/hofeherke :DD

Sokan kérdezitek, hogy én leszbikus vagyok-e. Nem, nem vagyok leszbikus, de 100% hetero sem.
Most őszintén, van egyátalán olyan ember akiben nincs egy minimális vonzalom az azonos nem iránt?! 
A válasz: NINCS.
Az emberek amint meglátnak egy meleg párt, vagy tudják valakiről, hogy az, egyből elítélik, kevesebbnek gondolják, kiközösítik. De miért?! Miért fáj nekik az, hogy valaki kicsit másabb, mint ők?!
Ők sem "makulátlanok". Elég bemenni egy börtönbe...ha már annyira ki vannak éhezve a dologra, mindegy, hogy kivel csinálják.  Vagy páldául melyik lány nem akart csókolózni egy másik lánnyal? Puszta kíváncsiságból. Ha annyira undorodnának nem érdekelné őket, hogy milyen egy azonosneművel, és bármennyire is vágynak már a dologra inkább magukhoz nyúlnának. Na mindegy....

Egyébként most minden jó! Itthon vagyok, már tudok aludni éjjelente, lassan meggyógyulok, a barátaimmal nem veszekszünk, a szerelmet meg próbálom figyelmen kívül hagyni :D

Újra itt! Az elmúlt pár napban  sok dolog megváltozott, főleg pozitív irányba.
Az emberrel, akiről az előző bejegyzésben írtam sikerült megbeszélni mindent. Ez úton is szeretnék
bocsánatot kérni tőle a durva fogalmazásért. Elég sok dolog összejött akkor, és az a kis félreértés volt az utolsó csepp a pohárban. Az a pillanatnyi szabadság érzet pedig nem is a tőled való megválástól, hanem a feszültség levezetéséből származott. De, ha már a "börtön embereknél" tartunk:
Visszatért egy régi "jó barát". Pedig annyira jó volt nélküle...Szerintem feltűnt neki, hogy már nem vagyok vele olyan, mint régen. Szóval most megint hanyagol. :D 
A sráccal akit megpróbáltam figyelmen kívül hagyni, újra minden olyan szép, és jó, mint régen. Ennek örülök, de ismét nem értem a logikáját....
Még mindig odáig vagyok érte, de akkora csalódást okozott az alatt a 2 hét alatt amíg nem is beszéltünk, hogy nem hiszem, hogy még akarok tőle bármit is.
Ennyi történt velem röviden, meg persze az apróbb dolgok, amikről még túlsokat nem tudok írni. 
Nem tudom mikor lesz új bejegyzés, igyekszem minnél hamarabb írni. De ez most nem tőlem függ, hanem az állapotomtól. Eléggé beteg vagyok, de próbálok gyógyulgatni. :)
 (ezt most nem ecsetelném itt, mert nem akarom hallgatni, hogy mekkora önsajnáltató vagyok :d ) 

Nem értelek. Mindenhova meg vagyunk hívva, de te mindent lemondassz, mert " NINCS KEDVED HOZZÁ". Utána meg nyávogsz nekem, hogy soha nem megyünk sehova, mert ÉN negatívan állok mindenhez. És én mekkora egy szar, negatív ember vagyok. Gratuláok...
Nem kötelező jóban lennünk, és mindig együtt lennünk. Hányszor mondtam már, hogy ez így nem megy. 
Mindenért én vagyok a rossz. Mintha csak azért kellenénk neked, hogy legyen kit hibáztatnod a saját, rosszul meghozott döntéseidért.  ÉS mindig mondod, hogy bármi van beszéljük meg. De veled semmit nem lehet megbeszélni. El sem kezdem mondani amit szeretnék, de te már besértődsz. Komolyan nem értem mi van veled. Szólj, ha újra a régi vagy. Addig meg felejts el.

Emlékszem mikor kérdezted, hogy miért nem tudom már szeretni az embereket, miért nem merek megbízni bennük. És én elmondtam, hogy miért. Azt mondtad, te sosem leszel ilyen, és rád mindig számíthatok.....
Látom mennyire. Olyan lettél akiken régen együtt gúnyolódtunk. Nem értetted miért lettem ideges mikor hirtelen jóban lettél velük. Csak annyit kértem, hogy ne változz meg. Te lehülyéztél, és azt mondtad attól, hogy jóban vagy velük nem leszel más. UGYAN OLYAN SZÁNALMAS EMBER LETTÉL A SZEMEMBEN, (és elég sok ember szemében) MINT ŐK.

Vannak azok az emberek, akikkel miután nem beszélsz úgy érzed, végre kiszabadultál egy börtönből, végre szabad vagy. Kezdem úgy érezni te is a "börtönök" közé tartozol..

nem tudom mit érzek

tegnap

Leírhatatlan ez az érzés.......éreztél már úgy, hogy egyedül vagy, de  amint valaki közel kerül hozzád menekülni próbálsz előle, de közben futsz utána. Ez is egy se veled, se nélküled kapcsolat. Csak amikor a "testvéred" iránt érzed ezt...na annál nincs rosszabb. És csak próbálod titkolni előle, hogy úgy tűnjön minden oké köztetek, mert tudod, hogy már 2 perc távolság után hiányzik....de, ha veled van sikítva menekülnél előle. Pedig nem idegesítő, és mindig jól érzitek magatokat együtt....egyszerűen félsz. Félsz, hogy csalódsz benne, hogy elveszíted. Mint mindneki mást akit eddig szerettél....és ott van az a fiú is. Igen azt mondtam leszarom, de akárhányszor meglátom, vagy szóbajön persze, hogy egyből arra gondolok: milyen jó lenne vele....de most jött valaki más, aki szintén aranyos, és törődik is velem.... most döntsem el, hogy az eszemre vagy a szívemre hallgatok. Egyértelmű, hogy a szív győz. És én nem tudom leszarni Őt....


Annyira jó lenne, ha kivehetném a szívem, és érzések nélkül élhetnék. Igen. Robot akarok lenni.

akkor sem leszek szomorú!

Tegnap is csak rá gondoltam....bármilyen ökörséget csináltunk, csak ő járt a fejemben. Ez ma máshogy lesz! Jól fogom érezni magam, és sokat fogunk nevetni. Nem fogok szomorkodni miatta. Itt a legjobb barátnőm és   ma alszok nála utoljára. Ki kell használnunk. Túl normálisak vagyunk magunkhoz képest. Még a végén azt fogják hinni, hogy betegek vagyunk.  Tehát most indulunk kirándulni. :3