Eljön a perc, mikor rá kell jönnöd, hogy te bármit megtennél érte, de ő még csak le sem szar...Najó, talán túlzás, hogy : "le sem szar" de tény, hogy nem érdeklem különösebben. Fájdalmas beismerni, de sajnos muszáj. És most rohadt üresnek érzem magam (pedig már kiürítettem a hűtőt). Szerencsére a barátaim mellettem vannak, és támogatnak. Ezt nagyon köszönöm nekik!
Mivel mostanában minden rosszban meglátom a jót, nézzük ennek is a jó oldalát.:
- feljavíthatom a jegyeimet
- ma vettem 2 új fültágeszt xD
-ha eljutok arra a pontra, hogy én is leszarom őt, akkor nem leszek miatta szomorú.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése