Sodródom tovább az árral, sÚgy teszek, mintha élnék én is,
Pedig csak egy baba vagyok.
Polcon ülve, szép ruhában,
Üres szemmel, merev háttal,
Vértelen, zsibbadt mosolygással,
Porcelánra festett hamis méltósággal
Távolba révedve bénultan figyelek,
S jöttödre porcelánszívem megremeg.
S Te lassan lépve, félhomályban,
Fájó szívvel, néma gyásszal,
Ajkadon égő forró lázzal,
Reszkető kézzel magadhoz vonsz,
S többé nem vagyok.
Kezeid közt csupán éles, porcelándarabok.
Szia! Kérlek, ha már felteszed a versemet, akkor hivatkozd is le, mert ugyanolyan szellemi termék, mint egy regény vagy bármi más. http://hanalia.deviantart.com/art/Porcelan-baba-139166556 2007-ben íródott angolul és aztán magyarul is megszületett. Deviantarta publikáltam akkoriban Hanalia néven, ott mindkettő változatot megtalálod.
VálaszTörlésKöszönöm szépen!