Nincs szőke herceg,
Nincs happy end,
Ez a valóság,
Nem Disneyland...

~Nem akarok többé félni, rettegni
Törött szárnnyal repülni
Zuhanás után a mélyben feküdni
Veled akarom a múltat elfeledni
Az életen csak nevetni
Mert te megtanítottál szeretni

Egy szív, mi összetört,

Egy csók, mi meggyötört,

S csak egy érintés,

Olyan mint egy kísértés,

Csak egy szerelem,

Mi nem múlik el sohasem,

Egy lány, ki nem sokat kért,

Mégis a végszava egy éles kés....

"Tudom,hogy nem jössz, mégis jó várni. Hazudni kell a szívnek, hogy ne tudjon fájni."

"Annyira megszoktuk, hogy mások előtt álarcot hordunk, hogy a végén 
magunk elől is álarc mögé bújunk."

Honnan veszed,hogy a szivárvány boldog?
Attól,hogy színes,még lehet,hogy benne van a legnagyobb fájdalom.

"Kaptam valamit kérlek ne vedd el hiányzol nekem kérlek ne menny el"

"Tudom nagyon tud fájni mikor szívenüt egy szó s kiderül hogy ő mást szeret ilyenkor csk meghalni volna jó"

"Vágyaid mutatják meg a legjobban hogy kivagy"

"Inkább utáljanak azért aki vagyok minthogy szeressenek azért aki nem"

"Csak a maszkom mosolyog belül már rég meghaltam"

"Mosolyogj! soha nem tudhatod hogy talán ez lesz az utolsó mosolyod"

"Nem a véletlen műve ha a szakadék szélén ülve semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal"

"Csak azok látják tisztán a világot a maga formájában akinek a szemét tisztára mosták a könnyek."

egy pár idézet

"És esik és esik... amióta elmentél nem kelt fel a nap."
"Az élet álom úton a halál felé"
"Úgy élünk ahogy álmodunk... egyedül"
"Akit feledni akarunk mindig arra gondolunk"
"Minden elmenő elvisz valamit belőlük ami soha nem jön vissza."
"Akkor érzed gazán hogy valakit szerettél ha már tudod soha nem kapod vissza"

"Furcsa hogy valaki mennyire összetudja törni a szívedet... de te még mindig szereted azokkal az apró darabokkal."

"Hiába ültetünk sírodra virágot...eltemettünk oda egy egész világot."

"Nem az az igazi fájdalom amitől könnyes a szem hanem az amit magunkba hordozunk szépen...csendesen."

"Élt mert született, meghalt mert szeretett."

és még egy ...

Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, ....de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától; "Miért?" - Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól.
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében, hát nem jutottam eszedbe 1-szer sem?
Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik a síró kislány már nem létezik! Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az ki eltávozott! A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem, a kis sír felé fordul, a sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már! A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt egy lány szerelméről és haláláról szólt! A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan, fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK."A fiú ráismert a hangra, majd újra ráborult a kis sírra. "Bocsáss meg nekem"

egy újabb történet..

Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét... Ő rámnéz, és mosolyog. De ő nem úgy néz rám, ő csak az úgymond "legjobb barátom". Vége az órának, vége a napnak, ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír...sír, mert szakított a barátjával. Én megvigasztalom, ő átölel...érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámmosolyog. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rámmosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom. Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És akkor megkapom a szörnyű hírt. Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Nem mosolyog rám, nem kapok tőle puszit. El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt... Később felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolygok, az arcára nyomok egy puszit. El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.

két motoros...

Együtt jártak már több mint egy éve,
boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,
amiért a szüleik eleinte szóltak,
de beletörődtek, hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Elég volt nekik mit egymástól kaptak,
szerelmüknek határt soha nem szabtak.
Élvezték a száguldást a hosszú utakon,
szálltak egymás mellett külön motoron.
Két motoros útja soha el nem vált,
bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,
a látóhatár szélén, ha két motoros megjelent,
leírni ezt nem lehet, ezt érezni kell.
Fekete bőrruha fekete szkafander,
fekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,
fekete csizmában s nyakukban kendővel
szálltak versenybe a száguldó felhőkkel.
Hosszú utakon el s visszacikáztak,
ott csak ketten voltak és egymásra vigyáztak.
Egymás nélkül soha nem indultak útnak,
egyetlen kérése ez volt a fiúnak.
Féltette szerelmét, hisz ő volt a mindene,
röviden tömören az egész élete.
Ők is, mint más szerelmesek sokat veszekedtek,
de csak addig tartott aztán kibékültek,
ám egy napon minden másként történt,
nem tartották be a jól bevált törvényt.
Távozás előtt a búcsú elmaradt,
s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymást,
a szülők azt hitték mindkettőnek, van más,
de őket kínozta egy titkos sejtelem,
az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek a hetek,
még nem békéltek a megsebzett szívek.
Mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,
kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket
a békülés útja vajon melyik lehet.

Egy csillagtalan borús éjszakán,
elhatározásra jutott a lány.
Tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,
s szerelmétől bármikor bocsánatot kérhet.
Fejében megszilárdul e hirtelen gondolat,
nem is töprengett oly sokat,
hirtelen gyorsasággal be is öltözködött,
szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,
hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,
föltette fejére a fekete szkafandert.
Lenn az udvaron felült a motorra,
csak akkor jutott eszébe mikor már berúgta,
hogy volt egy kérése régen a fiúnak:
nála nélkül soha ne induljon útnak.
Keze ekkor rátalál egy féltve őrzött képre,
elővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomban meghasad,
hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemében ekkor már könnyek égtek,
még egyszer jól megnézte a képet,
majd visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért
már csak a motorjának, s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,
több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Az út szélén vén fák sorakoztak, jó öreg barátok,
jó öreg nyárfák, hisz ezt az utat már egy párszor bejárták.
A motorost egy fénysugár követte,
közben egyre több csillag kúszott fel az égre.
Gondolatai már régen messze jártak
csak nézte az utat s nem, vette észre,
hogy mindjárt oda ér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,
de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Ebben a pillanatban az járt a fejébe,
hogy soha többé nem nézhet a fiú szemébe,
meg nem ölelheti kezét nem foghatja,
ezután már többé meg sem csókolhatja.
Hiába sietett vége mindennek, a szerelemnek,
a boldogságnak a csodás életnek.
A halállal csatázva a szeme könnybe szaladt,
hogy sietett, íme hoppon maradt.
Fájdalmat leküzdve csendesen suttogott,
a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled leszek,
légy boldog, akkor én is az leszek,
emlékezz arra csak téged szerettelek.
Egyetlen vércsík volt ami a szkafander alól a szájából
kibuggyant s az arcán végig futott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában
a motor közelében a vén fák árnyékában.

Pontosan egy éve ennek az éjszakának
a fiú eleget tesz becsületszavának.
Megfogadta ugyanis még ott zokogva,
hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,
a fején ekkor már fenn volt a szkafander,
lenn az udvaron felült a motorra,
gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott, s mire az országútra kiért,
már csak a motorjának és álmainak élt.
A temető ott volt az országút szélén,
a sír mit keresett a temető végén.
Leszállt a motorról és letérdel elébe,
húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította, melyre nagy piros betűkkel
ez volt írva: NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED.
A régi emlékek újra felkavarták,
a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
A barátok ott álltak sorban mögötte,
fekete kendőjét a fejfához kötötte.
Elindult a motorhoz a jó öreg baráthoz,
de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
A temető kapuban felült a motorra,
barátai követték őt részvéttel sorba,
így emlékeztek a hajdani barátra.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,
az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,
hosszú hónapokig mily boldogok voltak,
de ő elment itt hagyta, s már nem érdekli semmi,
csak egyetlen gondolat: utána menni.
Könnyes szemmel a kormányt markolta,
s cseppet sem figyelt a kijelölt útvonalra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,
nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,
lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,
a motor közelében, a holdfény árnyékában.

"...És minden pont olyan lett
ahogy lennie kellett
és pont olyan nem lett
amilyen lehetett volna..."

ne haragudj, kedves, de még
nem tudok okosan
beszélni veled, mert
túl-friss vagy nekem, és
még csak annak örülök,
hogy vagy, hogy élsz, hogy nekem élsz:
ma még csak zavaromat
tudom elmondani, azt, hogy
szeretlek és
akarlak érthetetlenül.

Az átzuhanás, az megterhelő.
Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,a megszeretés, a meggyűlölés.
A piacon a tanácstalan álldogálás,
hogy házigazdává átalakuljak;
amikor vendégeket hívtunk,
a vendégség után pedig a bútor,
mert vissza kell tolni a privátba.
Ezek nehezek. Amikor maradok,
az jó: az alvásnak a mestere vagyok,
és ébren lenni nagyon szeretek.
Boldog vagyok ha sok a vendég,
és ha van szerelmem, illetve ha nincs.
De átzuhanni egy beállításból
egy másikba, az mindig szomorú.
Maradni szeretnék, mindig maradni:
ha ébren vagyok, élesen figyelni,
ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;
magányos levesporokat fölönteni,
vagy élettársi szennyest kotorászni.Átzuhanni: az fáj.
A változás
szűk száján átcsúszni: az horzsolás.

‎~ Az ember mindig többet ér mint az arca, mert a szív és a lélek egy fotón nincs rajta..

"Az élet nem könnyű. A szerelem fáj, a pasik hazudnak, a barátok hátba szúrnak, az emberek meghalnak, a szülők kiabálnak... te mindig próbálkozol,de sosem vagy "elég jó"... és nem érted miért..."

Egyik lábam a tündérmesék földjén, a másik egy mélységes szakadék szélén áll...

 "ha bújnék, csak hozzád, ha nevetnék, csak veled, ha mosolyognék, csak neked, ha sírnék, csak miattad, ha halnék, csak érted.."

‎~Nem kell, hogy más öleljen,
mert úgy jó, ha csak te meg én!
Nem kell, hogy más szeressen,
veled minden olyan gyönyörű,
hidd el nekem nem kell más!~

Legyek egy emlék, hogy mindig gondolj rám, 
Legyek egy akadály a feledés útján, 
Tartsd meg vagy dobj el, hisz csak egy kép vagyok.
Többet nem, csak ennyit akarok. 

‎'..mondki amit érzel, csináld amit szeretsz tökéletes nem, de igazi még lehetsz .. '

Amikor azt mondom: 'Tudok vigyázni magamra', azt várom, hogy fogd meg a kezem, nézz a szemembe, és azt mondd: 'Tudom... de azért itt vagyok, ha mégsem...'

‎~Szeretem hallgatni más problémáit, mert eltereli a figyelmem a sajátjaimról~

‎~ Don't cry just say "F*ck you!", and you smile ~

Angyal

Lágy vonalas, szépen kiívelt, törékeny:
De mégis minden vészt kibíro,test;
Ki lelibbensz a földi porba, s felolvasztod testemben a jeget, mi ritmizatlanul dobogott.
Ha szemed forrón-izzó:
Vénusz tüzet zokogod.
De lassan a testel,halld intő szavamat!
Szarnyaid ne sorvassza bűn, mely halandóktól ered.
S ne ragyogj ugy ,égő vággyal,mert emberré vàllva nem szárnyalsz.
Meg angyal vagy!

Megkeserítő létünk ,fényed halovánnyá tenné.
Majd idővel,énemet is torzabban látnád.
Miattam inkább ,ne átkozd az emberek világát.
Értelmed a világűrt megérti,
Értsd azt is itt semmi sem idilli!
Jövőnk itt nem lehet közös, igy kérlek arra suhanj vissza az éj egén át;
Ott várj,így hozva boldogító csodát!
Mert Angyal vagy!

2010.dec.27.
Lone Wolf

‎"Az óra kattog,pörögnek a percek,
hiába várok, ma se jön a herceg."

‎"Igaz barátokat nehéz találni,még nehezebb elhagyni,és lehetetlen elfeledni."

‎~Senkisem érdemli meg a könnyeidet, aki viszont megérdemli nem fog sírásra késztetni

‎"Ha meghalnék vagy messzire mennék innen, felírnám a nevedet minden csillagra, hogy mindenki lássa, a világot jelentetted számomra"

Mosolyogj.! Sokkal egyszerűbb, mint megmagyarázni miért sírsz...

Az idő

•  Az Idő egy nagy fekete pillangó,
• Folyton csak azt súgja: minden mulandó.
• Te itt maradsz, de ő rohan tovább,
• Nem tudsz mutatni, ki nála mostohább.
• Nem vár rád, soha meg nem áll,
• Még nem is láttad, s máris tovaszáll.
• Néha lassít, élvezd hát pillanatát,
• Mert aztán csap a szárny,
• És ő siet tovább...

"Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban."

~Legyél boldog még akkor is, ha sírni kell, vigyorogj egyedül, hogyha nincs kivel, legyél boldog még akkor is, ha nagyon fáj, legyél boldog még akkor is, ha nem muszáj, legyél boldog még akkor is, ha meghaltál. Örülj annak is, ha semmit nem kaptál...

~ Magyaráznék neked, hiszen semmibe se kerül,
de nem érted szavaim.. én meg nem tudok seggfejül. 

‎"Leköpsz aztán lenyalod rólam..ezt hívják magyarázkodásnak...."

~Valójában sosem növünk fel, csak megtanulunk viselkedni mások előtt.

~Egy lány nevetése általában vidámabb mint egy fiúé, de a fiúk könnyei sokkal komolyabbak mint a lányoké..

~Inkább felkötöm magamat egy cérnaszálra,mint, hogy olyan legyek akinek nem lehet álma!

~Úgy feküdj le, hogy legyen miért felkelned.